2018 október közepétől lépett érvénybe az a törvény, mely szerint a hajléktalanok büntethetőek! Lefordítva: mivel ugye gyakorlatilag semmijük nincsen, egy rendőr simán beviheti őket! Önmagában ez persze nem is olyan rossz, hiszen tudjuk jól, hogy elég modern börtönök vannak, vagy ha más nem, de kapnak ételt, nem fagynak halálra! Az sem kikerülendő szempont, hogy így nem kell éjjel-nappal hajléktalanokba botlanunk. Nem akarok általánosítani, de valljuk be: nem mindegyik túl bizalom gerjesztő! Tisztelet annak a kivételnek, aki nem részegen, káromkodva fekszik a padon! Az okokról, amik erre a deviáns magatartáshoz vezetnek, órákig lehetne vitatkozni, nem szeretnék most bele menni. Vallom azt: akin tudsz segíteni, aki kéri, tedd meg. Jobb lesz a te lelkiismeretednek is! Itt is -mint mindennek- két érem van: milliószor adtam (volna) szendvicset egy hajléktalannak, de cserébe csak leordított. És a másik oldal: milliószor adtam is ételt, aprót egy hajléktalannak, amiért hálás köszönetet kaptam. Nagyon sok hontalannal beszélgettem életem során, pusztán azért, mert érdekel az életük. Mindig is kerestem a válaszokat arra, mi visz rá egy embert a hajléktalanságra! A kényszer, a kijátszottság, a reménytelenség! Több történetet hallottam tőlük arról, hogy mi megy a hajléktalanszállókon: kirabolják, és/vagy megverik őket...jobb nekik az utcán így- vallják! Teljesen jogos érv! Beszélgettem nagyon tehetséges hajléktalannal: iszonyatosan jó verseket írt, szépen rendezett, nem alkoholmentes életet élt. Elmondása szerint, még a rendőrök is segítették. Ő maga is elítélte azon társait, akik 24/24-be ittak. Halkan jegyzem meg: ha valaki iszik, komoly lelki problémákkal küzd, azt is megértem valahol. De nem tartom követendő példának. A bácsi akiről meséltem, ki akart törni, a többségükben azonban , sajnos, meg sincs a szándék! Felmerül a kérdés: ha valaki nem akar tenni magáért, a társadalom mit tud kezdeni vele?
Hajléktalanság. Nagyon nehéz, kényes téma! Őszintén szólva, nehezen is álltam a cikkhez, mert önmagamban kevésnek érzem magam, ehhez a témához, pedig már szereztem némi tapasztalatot ezen a téren! Bár soha nem voltam hajléktalan, szóval nem tudom teljes egészében átérezni a helyzetüket. De igen! Mégis úgy gondolom, hogy írni kell róluk, beszélni kell róluk, velük, mert egyfajta társad/alom (kor)képei ők: tessék kérem szépen, itt tart Magyarország a XXI. században! Hajléktalan,. hajléktalan hátán. Elkeserítő. Elkeserítő annak tükrében, hogy más külföldi országokban, nem olyan halmozottan súlyos probléma ez. Németország = jól működő szociális hálózat = jóval kevesebb hajléktalan!
Mi a megoldás számunkra? Nem az, hogy letámadják őket, és beviszik. A probléma attól még adott! Ez az intézkedés, csupán a probléma szőnyeg alá seprése, de nem oldja meg magát a dolgot! Lennének más szankciók is, de érthető módon ez a legkönnyebb út! És automatikusan adódik az újabb kérdés: mi lesz a következő abszurd intézkedés? Jön a fekete autó, ha levegőt veszünk, vagy köteleznek minket arra, hogy X-be legyél szerelmes, Y-t meg hagyd a picsába? Vagy: minden gondolatunkat lecsekkolják, mielőtt még közhírré tesszük. Az a rémisztő, hogy egyik szankció se lepne meg!
ÉRTEM Blog a facebookon is: https://www.facebook.com/%C3%89RTEM-Blog-175455986723431/?modal=admin_todo_tour
Kép forrása: https://vastagbor.atlatszo.hu/2018/06/14/a-kormany-ujabb-rohama-a-hajlektalanok-ellen/
Kokas Bálint
