Sziasztok!
Az ember ma már mindennap szembesül vele, hogy milyen világban élünk: rideg, torz, kapzsi, felszínes. És még lehetne sorolni holnap estig.Regényt tudnék írni a függőségekről, amik körbe vesznek minket, melyek-már már felemészti kapcsolatainkat. Lásd: facebook. A közösségi portál alapvetően nem rossz, kicsit se ellenzem. Sőt: nem szeretnék álszenteskedni, én is függő vagyok! Csak az a probléma, amikor már a mai 9-10 évesek fel sem nézve a telefonjaikból nyomkodnak. Nem akarok én most itt nagy igazságosztó lenni, és újat s tudok (akarok mondani), ez a cikk csak amolyan köszöntő cikk, az ÉRTEM Blog köszöntője!
Rohanó, túl impulzív világunk átka pedig továbbá az is, hogy az ingerküszöbünk az egekbe van. Ma már senkit nem hat meg, ha egy tévé műsorban bogarat, vagy annak egyéb részeit hamizza valaki, senki nem kapja fel a fejét egy baszdmegen, de egy kivillanó testrészen! Mint ahogy hidegen hagy minket, ha valahol robbantanak, vagy terrortámadás történik. 2001 szeptember 11-óta, gyakorlatilag megszokott dolog lett az ilyenfajta erőszak.( Persze, korábban is volt, sőt! Ismerjük a történelem tankönyvekből, hogy ennél durvább is megesett!). Lényeg a lényeg: olyan magasan van az emberek ingerküszöbe, minden tekintetben, hogy nem tudom mi az ami még igazán mélyen megérintene minket! Sajnos. Sajnos a hírekben se látunk mást, csak vért, vért és állandó zúgolódást a nagyhatalmak között. Ilyen körülmények közt, nem meglepő, ha elfelejtünk EMBERNEK maradni! Elfelejtünk ÖNMAGUNK maradni. Önmagunk maradni? Ebben a rohanó, rothadó világban? Nagyon nehéz. A naponta 70 ezerért robotoló szülőknek például életük sincsen: munka, munka, munka...otthon meg van X gyerek. Egyik mókuskerék, jön a másik után. És akkor még ezer más tényezőt is említhetnék...azt, hogy boldog e, Dehogy az! Csak tesz. Megy. A családjáért. És ez nagyon nincs jól.
Mint ahogy ebben az országban nagyon sok dolog, nagyon nincs jól. A kilós táskákkal járó kisdiákok pocsék módszerrel tanulnak. Miközben nyomják beléjük a tananyagot, alapvető dolgot nem sajátítanak el. Ez a magyar oktatás? Lesz erről is szó. Később. Vagy: a betegre tojó nővérek, aki halálba kívánnak mindenkit már? Ez sincs jól. Természetesen, tisztelet a kivételnek! Beszélhetnék még a mai zsaroló politikáról is: nagyon sok, munkáját féltő, megfélemlített emberrel találkoztam, beszélgettem, akik napról-napra a létszám leépítéstől félnek. A mai magyar politika fogva tart minket: ha beszélsz, elhallgattatnak. Kuss mindenkinek! Miközben mi hétköznapi emberek éhbérért beledöglünk a munkába, AZOK lopnak, csalnak, hazudnak. Miközben a legpitibb módon szedik el a kisemberek pénzét, olyan pénzügyi tranzakciókat folytatnak, hogy nem is hinnénk. Mi pedig civilként csak pislogunk: két fingásért, már minket fingatnak ki.
Itt tart az ország. Újat nem mondtam tudom. Sok cikk van már mögöttem, és sok jön is majd ki még belőlem. Csöndbe nem maradok, azt ígérem. Ígérem, hogy erre a blogra jönnek olyan társadalmi jellegű problémák, amik mindenkit érintenek, amik mindenkire hatással vannak. Nem leszek visszafogott. Sose voltam. ÉRTEM a dolgokat...és nem ÉRTEM, hogy miért kéne hallgatnom, bármiről is.
Találkozunk még: sziasztok!
Kokas Bálint
