Egy csapat. 17 nap. 2200 km.-re az otthonuktól!
(Az előző részt itt olvashatjátok: https://ertema.blog.hu/2019/09/10/_t_orokkon-_t_orokke_1_resz_az_utazas?fbclid=IwAR0dnZRPfJcB4Nh_KelJc59DTlQeX6GN_u_-anCml9p3NKmN8FYB3wsHLhE)
Érkezésünk után, viszonylag hamar elfoglalhattuk szobáinkat. Egy nagyon jó kis apartmanban vagyunk. Rögtön megütötte a fülünket valami kántálás féle: helyi szokás szerint imádkoznak. A környék gyönyörű. Noha a szállásunk közvetlenül nem a tengerre néz, az is csak pár méterre van tőlünk. Az idő meleg. Jócskán meghaladja a harminc fokot. Sokan egyből bele akarnak menni a szálloda hatalmas medencéjébe, várniuk kell. A részemről pedig győz a fáradtság. Jó magyar szokáshoz híven, egyből koccintunk egy welcome drinkkel ( Unicum), majd van aki már letámadja a tengert, van aki az itteni bazárba megy ( olyan, mint nálunk a piac), és van aki ledől pihenni. Na, az utóbbiba tartoztam én!
Néhány óra múlva indulok meg néhány társammal a tengerhez. Első benyomásom Kusadasiról? ( Vagy már a második...?) Gyönyörű hely, de rengeteg a kutya! Nem vagyok beszari, de a kutyáktól, amióta az eszemet tudom félek! És még csak nem is kis Doktor Szöszi féle pincsik szaladgálnak itt, hanem jókora kutyák. Ami számomra (is) nagyon meglepő, hogy rendkívül jámborak. Ja, és nem is szaladgálnak, ugyanis a többségük ki van nyúlva a melegtől. Úgy fekve, mozdulatlanul egészen aranyosak!
Cica is rengeteg van: csak itt a szálloda udvarán számoltam egyik reggel, kb. 12 macskát, de az utcákon is felettébb sok járkál belőlük is! És ha már állatok! Muszáj megemlítenem a sofőröket. Állat módjára vezetnek, és ezt minden bántás nélkül írom. Nem tudom, hogy milyen hamar kapnak itt jogosítványt, de tény: nagyon vigyázni kell az utakon! Mivel Kusadasi turisztikai központ, a szállodában és az utcán is igen sok magyarral találkoztam! Egyenlőre nem tudok különbséget tenni magyar-török ember között! Oké: ez most erős túlzás, de mivel itt van mindenféle náció, nehéz kiszűrni, hogy ki az aki vérbeli török!
A tenger hideg. Elsőre legalábbis annyira, hogy eszem ágában sincs belemenni! Ja és kavicsos. Átfut az agyamon, hogy ma ezt kihagyom, de ugyanakkor meg: hülye, aki első nap nem megy be a hullámzó tengerbe! Az élmény miatt. Meg persze a meleg miatt! Végül rászánom magam, és bevetem testemet a hullámok közé. Nagy hullámok vannak. Kicsit beljebb megyek, és sikerül is innom bőven a vízből, miután telibe talál néhány hullám. Nagyon-nagyon sós a víz. Fúj!! Próbálok kievickélni a hullámokból, de olyan sűrűn jönnek, hogy ott maradok. Nem baj, akkor vegyük fel velük a harcot! Miközben a horizontot pásztázok azt kérdezem magamtól, hogy milyen mély lehet? Elkap a vágy, hogy lemerüljek a mélyre. Szeretnék úszni a mélyben. Látni a tenger csodálatos élővilágát.
Pár nap után teljesült ez a kívánságom. Búvárkodtam. Öt méter mélyre merültem le. Nagyon jól hangzik ugyan, de nem volt könnyű. Több nehézséget is le kellett küzdenem. Például a merülés után azonnal fellépő, saját félelmemet....de erről csak a folytatásban írok!
( Folytatjuk!)
Képek forrása: Saját képek
Lájkold a blogot itt: https://www.facebook.com/%C3%89RTEM-Blog-175455986723431/?epa=SEARCH_BOX
Kokas Bálint
