(T)örökkön-(t)örökké 3. rész: Ismeretlen vizeken

2019. szeptember 16. 22:42 - Kokas Bálint

Egy csapat. 17 nap. 2200 km.-re az otthonuktól!

Az előző rész, itt olvasható: https://ertema.blog.hu/2019/09/13/_t_orokkon-_t_orokke_2_resz_a_tenger_hivo_szava?fbclid=IwAR0ZtJdEnR5TcgU6tD_ayvdTqbwalC1o07uDqN-2Xh8wdK327eFCaMv5tvk

Érkezésünk első éjszakáján kavarogtak a gondolataim. Kicsit furcsa volt megélni, hogy milyen messze vagyok az otthonomtól:sose gondoltam, hogy eljutok Törökországba.Nem a honvágyról beszélek. Több dolog zakatolt az agyamban, amit itt nem fogok kiteregetni! Sűrű hetek, hónapok pihentek mögöttem, többféle érzelmi hatás is ért, kellett néhány dolgot rendeznem magamban. A hasam azonban idővel mindenről elterelte a figyelmemet: svédasztalos vacsorát kapunk, vagyis úgy degeszre ettem magam, hogy mozdulnom is fájt, esküszöm! - Az ételekről még írok később a folytatásban.

Nem akarom nagyon bő lére ereszteni ezt a cikksorozatot, így csak néhány pillanatot, napot fogok nektek kiragadni! Rohant az idő, tűzött a nap. Az apartmanunk pedig nyüzsgött a magyar vendégektől. Néhányukkal sikerült is kicsit megismerkednem, akikkel egy buszon utaztam idefele jövet: jó csapat jött össze.

Szeptember 10, kedd.

Nyolc óra után egy kis társasággal hajókázni indultunk az Égei- tengerre. Vagy, ahogy én hívom, " Égi- tenger". Ha azt nézzük, hogy milyen szép a víz, az én elnevezésemnek is van rációja, nem ? Kétszintes hajóval indultunk útnak: a felső szinten napozni, még az alsón enni lehetett. Utunk során három partszakasznál álltunk meg. Hajózni nagyon-nagyon jó élmény, már ha valaki nem tengeri beteg, és nem görcsöl azon, hogy újabb Titanicra szállt fel! Szögezzük le, hogy a statisztikai adatok alapján, úton sokkal több baleset történik, mint vízen.

Miután kellő mennyiségű fényképet csináltam, kidőltem napozni. Már most megkapott a nap....Úgy negyven perc múlva kötöttünk ki az első partszakasznál. A fiatal idegenvezetőnk figyelmeztetett a tengeri sünökre bennünket. Nem kellemes. A part végig sziklás volt.

Miután leszálltam a hajóról tanakodtam magamban, hogy a vízben gázolva menjek e végig a parton, vagy másszak át a sziklákon? Zárt papucs volt rajtam igaz, de tartottam tőle, hogy ha elesek a kezembe, vagy a hátsómba megy a tengeri sün...szóval kösz, kihagyom! Maradt a sziklamászás! Kihívás volt tényleg, nem volt egy egyszerű menet, de imádom a kihívásokat, tehát neki iramodtam. Át is evickéltem rajtuk, és még a vízben is pocsoltam..ööö...úsztam! Mondjuk, amikor visszafele mászáskor az idegenvezető hölgy meglátott mászni kiakadt, és megkért valakit, hogy segítsen nekem, de visszautasítottam. Korábban is másztam már eleget, tudtam, hogy nem lesz semmi bajom ( leszámítva egy-két horzsolást), de ugyanakkor őt is megértettem: ha történne velünk valami, őt vennék elő. Később beszéltem vele.

Mielőtt még lejöttem volna a sziklákról, egy srác elkapott, hogy lefotózna. Ő volt a hivatásos fotósunk. Három képet csinált róla, ami 15 euróba került...oké, megvettem, de nem akarok belegondolni, mennyibe is került. Viszont a képek profi minőségűek lettek. Nem ám egy facebookos gagyi szelfi!

Az ebéd hús volt, tésztával, zöldség salátával.

Megmondom őszintén nagyon elszaladt az idő akkor. A másik két part is gyönyörű volt. Ott már annyira nem kellett Rambó hadműveletet bevetnem, maradtam a vízben.

Hat körül értünk vissza a szállásra. Éhes voltam. És egyvalami egész hajóúton foglalkoztatott: milyen érdekes, hogy egykor a nagy felfedezők egy jóval gyengébb, fa hajóval nekiindultak az ismeretlenbe, hogy új földrészeket fedezzenek fel? Napokig, hónapokig hánykolódtak a tengeren, ki tudja mennyi élelemmel? Nos, ma ezt ki merné bevállani? Ki lenne egy Magellán, vagy egy Kolombusz Kristóf? Ha lenne egy játék, hogy pontosan ugyanazokkal a feltételekkel kéne elindulni, mint ők: ki jelentkezne rá? Ja, és nincs pénzdíj! Legyen ez az esti kérdés!