A következő mondatot nagyon bizarr leírni számomra: néhány nap múlva, magunk mögött hagyjuk 2018-at! Bizarr, hiszen annyira élénken él bennem még a 2017-es év vége is, mintha csak tegnap lett volna! Ez az év pedig...nem elrepült, hanem elszáguldott! Nagyon sok minden történt velem, szerencsére sok helyen jártam, mondhatni, hogy sikeres évem volt. Tudom sokan azt várjátok, fejtsem már ki a sikereket, legyek konkrétabb, nos...nem leszek, elnézést. Ugyanis: az ember maga éli meg a mindennapokat, sikereket, higgyétek el, ha most nekiállnék leírni, hogy ez történt X hónapban és ez Y- ban, unalmas lenne! Nem (ki)fejtegetni szeretném ezt az évet, csak most azt csinálom, ami néha kifejezetten hasznos: merengek, írok, miközben már azon kattog az agyam, hogy mit is kéne csinálnom holnap! :)
Év vége. Kétféle reakció van rá: az ember vagy alig várja, hogy véget érjen, és tiszta lappal kezdje az újévet, vagy nem akarja, hogy véget érjen, és ha tehetné, lelassítaná az időt! Mit jelent a tiszta lap? Úgy kezdeni az új esztendőt, hogy nincs harag a lelkében, nincs megbánás, és átjárja az a bizonyos minden rendben körülöttem életérzés. - Na, ez ügyben még nekem is tepernem kell egy kicsit még idén! Semmit nem bántam meg, de néhány dolgon ( baráti kapcsolatok) alakítani szeretnék! Hiszen az ember nem mehet át úgy az újévbe, hogy valami kis fekete folt ott van a szívében, nem ? Szerintem mindent rendezni kell, tenni amíg lehet - ilyenkor számítanak az apró gesztusok is, igen- és akkor talán nem érzünk magunkban némi űrt, január elsején. Vagyis: ha érzünk is, azt valószínűleg a szilveszterkor elfogyasztott alkoholmennyiség miatt tesszük. ( Óvatosan a piával! :) ) Tiszta lappal kezdeni az évet, új lendülettel nekifutni a kihívásoknak, és ( mostanában szoktam mondani) olvasszuk meg, olvasszátok meg a magatok előtt álló jéghegyet. Az élet Titanicját túl lehet élni, csak tudni kell muzsikálni rajta.
Lassítani az időt? Nem, nem nem! Ebbe a csoportba én nem tartozom bele! Vagy: hoppá, mindjárt rá is cáfolok magamra! Mert ( ne legyünk álszentek) nagyon sokszor igenis megállítanánk az idő kerekét, örökké ABBAN A PILLANATBAN LENNÉNK...nem igaz? És most nem egy nyálas Alkonyat monológot szeretnék lenyomni, ám valljuk csak be: idén is volt a ti életetekbe (bízzunk benne, hogy nem csak egy) OLYAN PILLANAT, ami örökké is tarthatott volna. Hm..igen...itt most éppen elgondolkoztok, hogy melyik volt AZ A PILLANAT....és már meg is van! Ne bánkódjatok: az életben az a szép, hogy telis-tele van pillanatokkal....sose tudni, hogy mit hoz a jövő: szép pillanatok, mindig jönnek. Vagy: legyetek optimisták, és ha szar is néha a lét, igyekezzetek az élet napos oldalát nézni. - Írom ezt úgy, hogy ma még pár órával ezelőtt tiszta mérges voltam...nyugi: nem vagyok skizofrén, csak lecsillapodtam.
Az év végi mérlegelés nagyon fontos! Mi az amit megbántunk? Mi az, amit máshogy tennénk? Bátrabbak lennétek idén? Sok új barátot szereztetek? Úgy éltetek, hogy büszkék lehettek magatokra? Jól bántatok a szerelmetekkel ? Mennyire voltatok kegyetlenek? Adakoztatok? Védtétek a környezetet? Teljesítettétek a céljaitokat? Tudtok még küzdeni, jövőre is, vagy már csak túlélők vagytok...azon a félig elsüllyedt Titanicon?
3...2...1....És most válaszoljon, mindenki magában! :)
Az előző rész itt: https://ertema.blog.hu/2018/11/01/balint_rovata_1_resz_a_megemlekezesrol
ÉRTEM BLOG a Facebookon is: https://www.facebook.com/%C3%89RTEM-Blog-175455986723431/?modal=admin_todo_tour
Kép forrása: https://leleksuttogo.cafeblog.hu/2015/08/18/amikor-megall-az-ido/
Kokas Bálint
