Egy csapat. 17 nap. 2200 km.-re az otthonuktól!
Már Magyarországon vagyok. Kusadasiban akartam befejezni ezt a beszámolót, de nem jött össze. Ugyan hazatértünk szeptember 23.-án, de a cikksorozat még nem lett lezárva! Szóval: irány vissza, Törökországba! Ha csak képzeletben is!
Sokan kérdeztétek, hogy milyenek a török csajok? Szépek. Itt azonban nem igazán tud ismerkedni az ember, hiszen mégiscsak idegenek vagyunk Törökországban. Más a kultúra, mások a szokások. Minden nyalizás nélkül, azt elmondhatom, hogy a magyar nőknek nincs okuk a szégyenkezésre! Még mindig ők a legszebbek: és nem az elfogultság beszél belőlem! Amúgy meg a szépség nagyon szubjektív dolog, és nem minden a külső, tehát arra a kérdésre, hogy a magyar vagy a török nők szebbek e, én nem tudok válaszolni! Nem beszélve arról, hogy Kusadasiban nagy a turistaforgalom, több féle népség megfordul, nehéz megmondani, ki honnan érkezett. Azt meg meg se említem, hogy más iránt dobog a szívem. Aki magyar! Legalábbis, úgy tudom! :D
Valamelyik nap a központból jöttünk haza. Busszal. Egy vörös hajú, fiatal lány szált fel. Igazából ő volt az egyetlen, aki belevéste magát az elmémbe. Két ok miatt. 1. Rendszeresen követtem az Rtl klubbon nyáron bemutatott Megtörve című, török szériát. Egy izgalmas, akciódús sorozat ez, ami már messzemenően különbözik a mexikói, sokat sírós, nagyon nyálasan szerelmes Esmeraldától. A Megtörve inkább akció, dráma sorozat, melyben a főszereplő egy vörös hajú hölgy, Zeynep ( Elcin Sangu). Úgy jöttem ki ide, hogy találkozok Vele! Persze, az ember csak poénkodik...mennyi a valószínűsége, hogy pont összefutunk? Nos! AZON A BIZONYOS buszon egyszer csak, egy vörös hajú lány ült le mögém. Bekapcsolt a Zeynep-csipogóm: Zeynep, Zeynep, Zeynep! Jó, a valóságban nincs Zeynep csipogó, csak szólok! Igyekeztem nem bámulni őt...sikerült....hát részben! Amikor szálltam le a buszról a csapattal, Ő pont állt. Direkt előtte mentem el, és mivel szemezett meg mosolygott, szép napot kívántam neki, aztán szép délutánt...aztán néztem...és bummm!!! Lefejeltem leszálláskor a busz tetejét! Magamban káromkodtam egyet, de amikor visszanéztem, a lány szemmel láthatóan jót mulatott.
Noná, hogy nem találkoztam vele azóta! Nem mintha KOMOLYAN érdeklődnék felőle, de sztorinak jó volt. Vacsora jött: megint beettem. Rengeteg finomság volt. Néha féltem, hogy elrontom kicsi kis pocakomat. Hát...olykor már közel álltam hozzá.
Másnap a csapattal felkerekedtünk és Jeep Safariztunk. Kusadasitól nem messze, mintegy 800 méter magasra kúsztunk fel sárga, bérelt jeepünkkel. Minket még néhány jeep követet. Őket nem ismertük. Nem magyar csapat volt. A táj gyönyörű volt: az út szerpentines!
Sofőrünk pedig iszonyatosan laza, jó fej volt. Egy igazi móka mester! Adtuk is alá a lovat rendesen! Sokáig abban a hittben voltunk, hogy Tomasnak hívják, mert úgy mutatkozott be, de a végén kiderült: nem az az igazi neve. De. Nekünk Ő Tomas marad!Simogattunk kaméleont!! Kezünkre tették a kis jószágot, érdekes, csikizős, érintése van!
A barlangfürdőzés is a Safari része volt. Hát...a víz számomra kegyetlen hidegnek tűnt...a többiek nem igazán osztották a véleményem! Én mindenesetre rendesen fáztam a barlangban! Később egy régi templom romjaihoz másztunk fel. Oda kellett figyelni, nem volt sima az út. Megoldottuk.A túrát követően ettünk: hús, saláta, krumpli volt a menü. Már a parton!
Hat óra körül értünk vissza szállodánkba. Török utunk, egyik legjobb napját tudhattuk magunk mögött!
Ha lemaradtál az eddigiekről, olvasd vissza itt: https://ertema.blog.hu/2019/09/19/_t_orokkon-_t_orokke_4_resz_sirincetol_az_exlubbig_avagy_irany_a_torok_ej
Kép forrása: saját fénykép
ÉRTEM Blog a facen: https://www.facebook.com/%C3%89RTEM-Blog-175455986723431/
Befejező rész. Hamarosan! :)
Kokas Bálint
